Magvető

"...és magot ád a magvetőnek..." Ézs 55:10

Akarsz-e meggyógyulni? Jn 5:6 (A viskó)

Hét éve vettem kézbe először ezt a könyvet- akkor még megtéretlenül, de Istent keresve. Akkor nem adott a  kérdéseimre választ és nem is kerültem közelebb általa Istenhez. Azóta már többször olvastam, hívőként is.

A filmet a   napokban láttam először.

Ez egy lélektani mű, a  belső utazásról szól. Kicsit  a Zarándok útjához hasonlítanám, mert ebben is szimbólumokon, képeken keresztül követhetjük, ismerhetjük meg  a hit útjait-habár modernebb stílusban.

Azt gondolom A viskó legfontosabb mondanivalója az, hogy Isten le akarja dönteni a bennünk kialakult hamis istenképet és kihív a vallásosságból, hogy élő kapcsolatunk legyen Vele! És ezen  a szeretetkapcsolaton keresztül szabadít és gyógyít minket.

Mackhez hasonlóan én sem tudtam először mit kezdeni  Istennel, mint Atyával. Hányatott gyermekkoromból fakadóan  és a saját apámhoz fűződő ingatag kapcsolatom miatt nagyon sok lázadás, düh, ellenállás és engedetlenség volt bennem. Megtérésemet követően évekig nem tudtam kimondani azt sem az imáimban, hogy "Atyám!"

Először én is az Úr Jézussal találkoztam, Ő hívott ki a  csónakból, hogy járjak Vele a vízen. Az újjászületésemet követően két év telt el, mikor úgy igazán megláthattam az Ő szent arcát és megtapasztalhattam, hogy valóban minden szégyenem lemossa az Ő drága vére és hogy valóban szükségem is van a  bűnbocsánatra, mert bűnös vagyok, és hogy senki sem bűnösebb nálam!

Még mindig idő kellett hozzá, hogy meg tudjam vallani, hogy Isten gyermeke vagyok ( és hogy el is tudjam ezt hinni)!

Tavaly év elején jött el az az idő, hogy az Úr Jézuson keresztül találkozhattam az Atyával és mennyei Édesapámnak tudtam szólítani Őt! Hogy megérezhettem az Ő atyai gondviselését az én lelkem és  szükségei iránt. Hogy megérthettem, hogy csak az a  jó nekem, ami az Ő kezéből jön és hogy ami Tőle van, az biztosan jó nekem!

És csak az utóbbi időben keresem és figyelem a  Lélek munkáját az életemben és mások életében.

A főszereplő lefekvés után kiejti a kezéből a Bibliát, miután  egész este Istennel beszélgetett. Ez a kép nekem azt az időt juttatja eszembe, amikor még egyáltalán nem ismertem azt Urat, de olvastam a  Bibliát és nem értettem, miért nem megy  a hit nekem, mi a  baj velem. És arra  a tömegre gondolok, akik ma is tanulmányozzák az Igét, hosszú időn keresztül- de semmi kapcsolatuk az Úrral és sohasem találkoztak az Úr Jézus minden vétket eltörlő vérével. Olvassák a betűt, de pont annyi hasznuk van belőle, mint a alvó Macknek.

Isten ( mindhárom személyében) várja, hogy Vele legyünk, hogy időt töltsünk Vele, hogy kiöntsük Neki a  szívünket, hogy elmondjuk a  fájdalmunkat. Hív, hogy leplezetlenül álljunk Elé, körülkötők nélkül.  A mai hívők egyik legnagyobb bűne és kísértése is egyben a képmutatás. Különösen a  régebben megtért  ember szeretné azt mutatni, hogy "eljutott már valahova", nehéz a fiatalabb hívő előtt (pláne, ha szolgál is az ember) megvallani a bűneinket, tökéletlenségeinket. Az ördög kellőképpen meg is vádol a hiteltelenséggel. De növekedés csak akkor van, ha ezt a  képmutatást elengedjük, és  a magunk  valós mivoltában állunk Azelőtt, aki egyedül képes rá, hogy megváltoztassa a  szívünket!

Ez csak az Ő jelenlétében,  Vele együtt járva,  Vele folyamatos kapcsolatba élve történik meg!

Én is azt tapasztaltam, hogy az Úr az Ő bölcsességében tudja, melyikünket milyen módon érheti el és milyen tempóban tudja gyógyítani. Ez persze nagymértékben függ attól, mi is akarunk-e Vele lenni, akarunk-e gyógyulni?

Mert a gyógyulás folyamata, akárcsak a  tanulásé és a látásé: fájdalmas.

Miért kellett Macknek visszamennie a Viskóba?

Központi kérdése  ez a  történetnek!

Mack ott akadt el és csak akkor kezdődhet meg a  gyógyulás, ha  a csomó  a kapcsolaton feloldódik. A magam viskója a szüleimmel való kapcsolatom ( vagy pontosabban annak hiánya) és az emiatt kialakult elvetettség érzet, üresség, betölthetetlen elvárások voltak. Amíg nem néztem szembe ezzel és ezen keresztül önmagammal (azzal, akivé váltam) addig nem kezdődhetett meg a gyógyulás.

A  pszichológai nagyon  sok kérdésre megadja a választ. De nem   ad erőt ahhoz, hogy cselekedjünk!

Az én utam is a megbocsátás útja volt. Megbocsátani a szüleimnek, akik bántottak vagy nem szerettek eléggé. Megbocsátani másoknak, akiktől ennek a  szeretetnek a  pótlását vártam, de emberi korlátaik miatt nem tudták ezt megadni nekem. Megbocsátani önmagamnak a  bűneim miatt.

Mert meg  kellett látnom azt, hogy az önsajnálat, az ebből fakadó manipuláció és sajnáltatás, és a  csalódásaimban gyökerező és felnövekvő keserűség bűn, az én bűnöm!

Mikor ma az egész világ arról beszél, hogy a  depresszió betegség, nehéz kimondani, de ki kell mondani, hogy nem az, hanem valójában bűn!

A körülményeim, a  múltam, a sérüléseim nem az én bűnöm, más emberek bűne (a szüleimé), ami kihatott az én életemre. A gonosz munkája. De az, ahogy én reagáltam rájuk, amit hagytam felnövekedni az életemben emiatt ( pl. az irígység azok felé, akiknek jobb volt gyerekkorukban  vagy az önzés, hogy mindenáron keresztül vigyem  a terveim és akaratom, ami által esetleg jobban éreztem aztán magam) , az az én bűnöm!

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy megnyitotta erre a szemem és tisztít ebből, hogy levette a Nagy szomorúságot a  vállamról!

A gyógyulás és szabadulás során nekem is aktívan együtt kell működnöm Istennel! Mindazzal, amit kér tőlem, ami által formál! Sokszor vágytam rá, hogy imádkozzon értem valaki, hogy megszabaduljak, megkönnyebbüljek. Habár volt ilyen szabadulásom, alapjában véve ez nem így működik nálam. Az Úr megérteti velem, amit épp mondani akar, megnyitja  a   szemem Önmagára és önmagamra. Meglátom a rontott útjaim, akkor ezt megvallom Előtte és az Ő erejét kérem az újhoz. Ez harc, akár a megbocsátás. Aktív részvétet követel tőlem, mert nekem kell döntéseket hoznom. Dönteni, hogy Hozzá megyek a terheimmel, a betegségemmel,  a küzdelmemmel, az érzéseimmel (és nem világi szakemberekhez, gyógyszerekhez és mégcsak elsősorban nem is azokhoz a testvéreimhez, akik erősebbek nálam). Először Hozzá!

Aktív részvétet kíván tőlem, mert meg kell cselekedjem, amit kér- ahhoz, hogy gyógyuljak. Volt, amikor arra hívott, hogy elmenjek valakihez, aki nálam is betegebb volt és imádkozzam érte.

Aztán aktív szerepet kér tőlem, mert elengedni a  fájdalmat, a félelmet, a keserűséget, a haragot, a múltat- azt nekem kell. Nem kell egyedül tennem, Ő segít, de akarni nekem kell! Hinni, hogy Vele jobb lesz, (egyáltalán, hogy ) lehet jó : ezt nekem kell!

Megbocsátani vagy bocsánatot kérni ( általában mindkettőt), azt megint csak nekem kell. Meghajolni Isten és emberek keze alatt: nekem kell.

El fogadni az Ő atyai gondviselését és szeretetét (akkor is, ha a földi szemeimmel körültekintve épp nem ezt látom, de hitben elvenni Tőle mégis) , ezt is nekem kell megtenni!

Megnyitni a szívem és kijönni a  sötétségből, kitenni a bűnt, kimondani, megvallani, világosságra hozni: nekem kell! A világosságban akarni járni: nekem kell!

Aztán beengedni az Ő fényét, erejét, szeretetét a  megüresedett lelkembe (esetleg más kívánatos földi dolgok helyett): ezt is nekem kell megtenni!

 

Aki már találkozott Istennel, nem tudja megtenni, hogy ne beszéljen Róla másoknak! És nem pusztán, mint olyan eseményről, ami vele esett meg, hanem, mint lehetőségről, ami a másikkal is megtörténet!( Mint, mikor Willienek azt mondja Mack, hogy Isten különösen kedveli őt!) És aki gyógyul és érzi magán Isten gyógyító érintését, az tudja már, hogy másnak is erre van szüksége és továbbadja a megtapasztalásait!( Mint, mikor Kate-et vezeti a még éppen, hogy csak lábadozó édesapja a megbocsátás, elengedés útjára).

Akadtak a könyvben olyan dolgok is, amikkel nem értek egyet.

Az ajánlásban azt mondja az író, hogy a  feleségének írja, aki megmentette ( később Mack is így  beszél az ő feleségéről). De nincs ember, aki megmenthetne! Segíthet, odavezethet Istenhez, de Megmentő, Megváltó, Szabadító csak egy van: a Jézus Krisztus!

Aztán maga az a  szó, hogy "univerzum", amit említ a könyv, számomra az Úr Jézus nélküli spiritualitás megtestesítője, nem találom jó választásnak!

És még van egy  jelenet, mikor az apjával megbocsátanak egymásnak. Az apja éppen kerülhetett a  Mennybe, ha megbánta és megvallotta  a bűneit Isten előtt (mint bárki más), az élete utolsó percében is üdvösséget nyerhetett. De ez így nincs kijelentve a történetben. Enélkül pedig nem mehetett az Úrhoz! Másrészt a Mennyből már nem jöhet vissza megbocsátani és bocsánatot kérni! És maguk az imbolygó fénycsóvák is ezoterikus képeket idéznek számomra.

Egyébként úgy gondolom, sokkal könyebb megbocsátani, ha valaki bocsánatot kér. De az Úr nemcsak akkor kívánja tőlünk a megbocsátást, hanem akkor is, ha  a másik ugyanúgy cselekszik, mint annak előtte!

Hiányolom, hogy nem beszél a bűnről, mint személyes életünk akadályáról Istennel, sem a bűnvallásról.

A gyógyulás és szabadulás alapfeltétele  a bűnvallás, mert mindig a bűn az, ami elválaszt bennünket Istentől és ha ez a  válasz megszűnik , akkor békességünk lesz és abból gyógyulás fakad.

Isten a Szeretet valóban. De Ő az Igazság is! És e kettő együtt jár! Az Igazságból az ítélet fakad. Az ítélet pedig az Úr Jézus minket befedő vére nélkül a pokol. Ezt a szeretet sem változtatja meg- ha mi nem fogadjuk el a Megváltást!

 

Ebben a történetben nem az evangélizálás van előtérben, hanem a gyógyulás.

Nem szabadít meg, de megmutatja a szabadulás folyamatát.

Istenkereső embernek nem ezt a  könyvet vagy filmet ajánlanám elsősorban( és egyetlen másikat sem!): hanem az Igét és hogy önmaga keresse az Urat és az Ő válaszait az élete kérdéseire.

Mégis, azt mondom, hogy én ismerem azt az Istent, Akiről A viskó ír!

 

Pásztori felelősség

"És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:
Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt.
A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét.
És monda Dávid: Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!"

1 Sám 17: 34-37

 

 

"Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél.
A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. "

1 Sám 17:45-46

 

Pásztor!

Menj utána a te nyájad elveszett bárányának! Ő nem tud jönni, hisz fogva tartja a medve, az oroszlán- talán nem is hallja a  hívó szót!

De Veled van Isten, a Seregek Ura, a Győztes Oroszlán és megsegít, hogyha meg kell küzdened azzal, aki fogva tartja a te Atyád nyájának( akiket rád bizott!) eltévedt bárányát és kezedbe adja az Ellenséget és győzelmet ad neked és hallatszani fog még a Megváltottak hálaéneke! Mert az Úré a dicsőség mindörökké!

 

"Hű lenni nékem, tudom nehéz, de szívem lássad, hű lenni kész!"

"Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit."

Jer 33:6

 

A 21. század korszelleme nem ismeri és nem tűri a  hűséget a  kapcsolatokban!

Ha körülnézek a világban, a  média harsogja  a személyes szabadság és önmegvalósítás szlogenjeit. De a közvetlen környezetemben ( munkahely, család) is azt tapasztalom, hogy a hűségnek, mint erkölcsi értéknek, nincs semmi súlya!

A bűn következménye, zsoldja  a halál (Róm 6:23). Az Ige szava mindenkoron igaz!

A családok, a házasságok, a kapcsolatok  a hűtlenség következtében szétesnek. Emiatt az embereknek nincs békességük, hajszolt vadként élik az életüket. Űzetve a  bűneik, rontott életük miatt, megterhelve a tisztátalanság és a  bűneikből fakadó megoldhatatlan problémák miatt és idegileg a végsőkig feszítve a békesség hiánya miatt!
Az Úr kegyelme, hogy habár hitetlenként házasodtunk össze és világiként éltük meg a házasságunk nagyobbik részét, de megőrzött bennünket az érzelmi megingások ellenére is (amik minden kapcsolatot próbára tesznek) és a békességét adta  a szívünkbe ezáltal! Ő valóságosan elkezdte az életünkön a gyógyítást és folytatja azt.

Békesség és hűség: összetartozó fogalmak.

De amennyire igaz ez a párkapcsolatokra és nemcsak a  párkapcsolatokra, hanem minden szeretetkapcsolatra, annál inkább helytálló az Úrral való kapcsolatunkban!

Amikor megtértem, az én folyton békétlen és lázadó lelkem békességre talált az Úrban.

Ez a  békesség úgy növekedik bennem, ahogy Ő növekedik bennem  és ÉN  egyre kisebbé válok. Amikor eltávolodom Tőle, azaz hűtlenné leszek, mert elvonnak a földi terhek, gondok vagy örömök, tervek (tehát még kifejezett bűn sem kell hozzá), akkor elveszik a békességem és a  helyét átveszi a zaklatottság, megterheltség, nyugtalanság.

Jó az Úr, mert Ő nem rejtőzködő Isten és nem a misztikus titok Istene: Ő tanít bennünket az Igéjén, a bukásainkon keresztül is! Tanít arra, kik vagyunk mi, magunkban és kik lehetünk Vele és tanít arra elsősorban (mert ez a legfontosabb), hogy ki Ő valójában!

Mert Ő hű és igaz, és ha hűtlenségünkből Hozzá térünk , Ő békességet ad Önmagával, az Úr Jézus drága vérén keresztül, és ezáltal békességet önnmagunkkal és a kapcsolatainkban is!

 

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. "

1 Jn 1:9

"Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja. "

2 Tim 2 :13

A bűnben fogant emberi természet,a  bűn megrontása által képtelen a hűségre, ahogy minden más jóra is!

De vigasztaló tudni, hogy a  hűség nem adottság, ami vagy van, vagy nincs- hanem képesség, ami fejleszthető, ami növekszik Isten kegyelméből! Az akaratomat viszont, mint mindenhez, ehhez is nekem kell odaadni!

 


Éhes vagy?

"Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik."

Mt 4:1-4


 

"Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok."

Jn 4: 31-38

 

Éhes vagy? Kenyérre? Húsra? Édesre? Szerelemre? Nem tud megelégíteni a világ gyönyöre, hívása, kínálata? Csak eszel és eszel- de nemhogy betöltene, csak fogy belőled az Élet? Csak egyre erősebb a sóvárgás az érzelmek, a tárgyak, a  mindig "újabb" , a még "több"  után?

Gyere az Úr Jézushoz!

Állj be az Ő munkájába, az aratásba! A mezők előtted aranylanak, az érett búza hajlik és csak arra vár, hogy kenyérré lehessen! Életté! Magad és mások számára!

Nemrég láttam a Jelenések könyve című filmet.

Volt egy kép benne, ami beleivódott a  szívembe.

János apostol, Pathmosz szigetén raboskodott. Miközben egyik társát ütötte az őr, ő odanyújtotta annak  a maga kis csésze ételét. A  nyomorult szemében felcsillant   a reménység, a többi fogoly és fogvatartóik pedig értetlenül figyelték a jelenetet, de a gonosz meghajolt a szeretet cselekedete előtt! (Igaz, később, mikor ugyaneszerint a  szeretet szerint tett, őt kezdték el  verni a másik helyett!)

Mit jelentett az a kicsiny étel, amit odaadott? Mindent! Mindenét!

Nem volt semmi mása, semmi többje- sőt, neki is nagy szüksége lett volna arra  a falatra!

Önmagát, az önmagáét adta! És azt gondolom, ez a  legnehezebb!

Addig még a  világi ember is szívesen ad, amíg a feleslegéből tud adni!

Aztán van, aki tud adni örömmel a kevésből is!

De igazi hit kell ahhoz, hogy akkor adjak, amikor magamnak sem marad semmim!

 

Az Úr azonban azt ígérte:

"Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.
És mikor a nyolczadik esztendőre vettek, akkor is az ó termésből esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön. "

3 Móz 25:20-21

 

"Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek:
Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.
És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken."

3 Móz 26:3-5

 

És János, a "szeretett tanítvány", mikor odaadta mindenét Mesterének, amije volt itt ezen a világon: megkapta a Jelenések látomásait ajándékul és betöltetett a szíve az új Jeruzsálem égi szépségével!

( Az Ige gyakorlati jelentőségét és erejét csodálom abban, hogy a szellemi kenyér meg tudja elégíteni és be tudja tölteni a  testi kenyér utáni testi vágyat is!)

"eljöve Jézus és megálla a középen" Jn 20:19

Sokat hallunk, beszélünk az utóbbi időben a tévtanításokról.

Némelyeket egészen könnyű kiszűrni, mert annyira egyértelműen szembe mennek az Igével.

Sokkal alattomosabb eszköze az ördögnek, amikor az Igét használja fel a tévtanítások terjesztésére.

Sokan használják Isten szavát és az Úr Jézus nevét gyógyításokban, szabadításokban, tanításokban, úgy, hogy Ő, Önmaga nincs azoknak a középpontjában!

Elterjedt egy "pszichológiai-keresztyénség", aminek a  középpontjában az Ige megvallása, annak alkalmazása, a  hit ereje van.

Nem az Úr Jézus személyére, váltsághalálára  helyezi a  hangsúlyt (bár beszél Róla), hanem arra, hogy az én hitem fejleszthető, növelhető a Biblia tanulmányozásával, az Igék megismerésével, megtanulásával, megvallásával.

Az Ige Isten szava. De önmagában csak halott betű!

A megelevenítő Lélek nélkül csak varázslás.

Az a  tanítás, amelyik csak használja az Igét, az Úr Jézus nevét, vérének befedő áldozatát ( anélkül, hogy valóban ismerné és dicsőíteni Őt alázatos szívvel, mint élő Istent): tévtanítás és bűn!

Az Ige kezdetben az Úr Jézus volt!

Aztán testté lett és a  Földön lakozott.

Végül leírták a  tanítványai, az apostolok  a szavait és lett kézzelfogható, szemmel látható  szöveg.

 

"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
Ez kezdetben az Istennél vala. "

Jn 1:1-2

 

"És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."

Jn 1:14

 

A tiszta tanítás, gyógyítás, szabadítás középpontjában MINDIG az Úr Jézus áll és nem (pszichológiai) módszerek!

Ő Az, aki elvégzi bennünk mindezt (és persze sokszor az Igén és annak megvallásán keresztül)!

És tévtanítás minden olyan tanítás, amiben nincs istenfélelem!

Az ember bűnös. A tanító is. A megszentelődés útján haladunk, tisztít az Úr a  salaktól, de az ördög előszeretettel felvillantja bűnös természetünket magunk és mások előtt is. Ez nyilvánvaló. De aki akar ezen az úton haladni, azt el fogja készíteni az Úr!

Mert, aki látta már az Ő szentségét, az egyre jobban látja önmaga szennyes ruháját és egyre inkább vágyik arra, hogy fehér ruhában állhasson Ura előtt!

De akiben nincs tisztelet az Úr felé és istenfélelem, abban nincs az Úr Lelke, ami megigazítson! Az nem az Úr Jézus erejével szabadít, gyógyít, tanít (mégha az Ő szavaival is)!

 

"Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. "

Mt 7:21-23


A  tévtanítók nagyon sokszor nem a Bibiára alapoznak a  tanításaikban vagy legalábbis nem elsősorban arra, hanem mások könyveit (vagy épp a sajátjaikat)  ajánlják!

A tiszta tanító azt mondja:

"Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről."

1 Kor 2:2

 

A tévtanítók keveset beszélnek arról, hogy Krisztus megfeszíttetett és Vele együtt nekünk is meg kell feszíttetnünk! Ellenben sokat arról, hogy hatalmunk van az ördögön és ha volna elég hitünk, nem kellene harcolnunk ellene!

Azt mondják, imádkoztak érted és megszabadultál. De nem beszélnek arról, mi történik ha a bűneid mégis visszakísértenek?!

Gyakran más fordítású Bibliákat hasznánlak, mint az általában ismertek (pld. nálunk a veretes és ihletett fordítású Károli), mert csak azzal tudják beigazolni a látásukat!

A tévtanításokban nagyon sok az Igazság- de mindig ott található az a  kicsiny kovász, amely megkeleszti az egészet!  ( Gal 5:9)

 

 

 

 

Azokat, akik értékes  kincseket őriznek, vagy éppen országhatárokat (rendőrök, útlevélkezelők) nem feltétlen úgy tanítják, hogy megmutatják nekik az összes ismert hamisítványt! Ez idővel elavuló ismeretté válna, hiszen újabb és újabb hamisítványok születnek. Az emberi (és ördögi ) elme kifogyhatatlan tárháza a hazuságoknak...

Egyszerűen megtanítják nekik, melyik az igazi kincs, irat, útlevél, okmány.

Ha azt az egyet megtanulják, MINDIG fel fogják ismerni azt, amelyik nem valódi, csak utánzat!


Az Úr jó, mert nem hagyja tévelyegni az Ő maroknyi, szeretett népét!

Megmutatta nekünk az Igazit, az Úr Jézust: hogy különbséget tudjunk tenni az Igazság és a hamisság között!


"Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde"

Ézs 2:2-3




Csak tiszta forrásból!

"És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. "

1 Móz 21:19

 

Mivel tápláljuk a mi gyermekeinket a mi családjainkban, a mi gyülekezeteinkben?

Mivel táplálkozunk mi magunk?


"Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt? "

Jak 3:11


Lehetünk-e egyszerre a világban és a "templomban" is?

Isten Igéje a legtisztább forrás, a legédesebb élővíz, a legdrágább kenyér, a legértékesebb bölcsesség- amit adhatunk azoknak, akiket szeretünk!

És még egy gyermek is megitatható Vele!



Engedetlenség

Van a pszichológiának és a  filozófiának egy olyan irányzata, miszerint a gyerekek "üres táblák" (tabula rasa) és a  körülményeken, a neveltetésen múlik, hogy milyen felnőtté válnak. Az ókorban gyökereznek ezek a gondolatok, s ezek szerint nincs rossz gyerek, rossz felnőtt- csak  a sérüléseink tesznek azzá. Keresztyének között is hallottam már ezt hirdetni.

Az én tapasztalatom az, hogy a gyerekek (is) bűnösnek születnek. Nagyon egyszerűen bebizonyítható ez: hiszen alighogy elkezd beszélni egy kisgyerek, az első szó vagy az első szavak egyike a "NEM" és talán ez az, amit a legtöbbet használ az első években! Aztán alighogy  "lábraáll " és elkezd járni, két éves kor körül, jön a dac korszak. A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy keresi a határait, kezdi megismerni, megélni az "Én-jét"- de a keresztyén ember tudja, hogy ez egyértelműen az önzés, az ÉN, a lázadás megnyilvánulása.

Az Ige ír arról, hogy valójában hogy is van ez?

 

"Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám."

Zsolt 51:7

"...mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva"

1 Móz 8:21

"A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is"

Róm 3:10

"A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt."

Péld  22: 15



"Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. "

Péld 23:12-14

 

Először nekem kell tanulnom, az Úrtól venni a  bölcsességet, csak azután tudom jól tanítani a  gyermeket.

A Biblia a fenyítés módjaként sokszor a vesszőt határozza meg. A  vessző nincs mindig kéznél, azért el kell menni. Van idő végiggondolni, hogy kell-e fenyíteni, helyes-e. Az idegből, erőből való fenyítés nem használ, hanem árt!

Hívőként tudatában kell lennünk annak, hogy nemcsak arról szól a  gyereknevelésünk, hogy illedelmes, udvarias gyermekeink lesznek-e!

Ha mi jól, az Úr szerint neveljük( s ha kell, fegyelmezzük őket), az az örök életüket meghatározó cselekedet lesz!

Mi nemcsak a  testükért, a  helytállásukért a  világban vagyunk felelősek! Sokkal inkább a lelkükért!


"A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel. "

Péld 13:24


Isten a  bölcs szeretetről beszél itt, ami javát keresi a gyermekeinkek! Valódi, örökkévaló javát! Nem a  pillanatnyi szeszélyek, akaratok vagy az Én kiszolgálója!

A  mai  korszellem mást mond! Add meg a  gyermekeidnek azt, amit te nem kaphattál meg!

Ne hagyd, hogy várniuk kelljen bármire!

Ne várj el tőlük semmit! Hiszen CSAK gyerekek!

Pedig pszichológiai tény az is, hogy a gyerekeknek elsősorban határokra van szükségük! A határok adnak nekik biztonságot! Nem a testük és az akaratuk kiszolgálásával bízott meg minket Isten, mint szülőket!


"A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú."

Péld 29:15-21


Az istentelenség, a bűn együtt nő a gyermekkel. Balgaság az a  gondolat, amit oly sokszor hallottam már: "Majd kinövi! Majd, ha nagyobb lesz, elhagyja!"

Amit ma vetünk szülőként (legyen az bármilyen jelentéktelennek tűnő, gyors reakció egy látszólag semmit sem számító helyzetben): az nő fel 10 év múlva!

A kicsiny mag nemcsak a  hitben hoz nagy fát, nagy gyümölcsöt: a  bűnben is!

Mégis... a gyermekek nemesfák MIND! Az Úr ajándékai, a Benne kiteljesedhető értékek ott vannak bennük, a bűnmagvak között!

De az Atya csak akkor fog bennük és  a gyümölcseikben gyönyörködni, ha mi lenyesegetjük a vadhajtásaikat! A metszőollót a  mi kezünkbe adta!

Különben elburjánzik a kis csemete, elvadul és nem örömére, hanem szégyenére lesz az ő szüleinek(és ami még nagyobb baj, hogy az Úrnak is)!

A fegyelmezést az Igében Isten sokszor a  vesszővel fejezi ki . De nem gondolom, hogy azt akarja mondani nekünk, hogy rettegésben tartsuk  a gyerekeinket !

Sokkal fontosabb a  határozottság ennél! A szóban ott van gyökérként a  HATÁR kifejezés. Az Úr számunkra is határokat szab, megtanít rá, mi a jó és mi a rossz és magunk kell válasszunk közülük: az életet vagy a halált!

Ugyanilyen fontos a következetesség! Mert nekünk kell megtanítanunk a gyermekeinknek, hogy a döntéseiknek és a döntésekből fakadó cselekedeteiknek következménye van, akárcsak a bűnnek! Amit tettünk, azért mi felelünk!

Ez nem pusztán pszichológiai kérdés vagy csak gyermeknevelés!

Ez alapozza meg a későbbi kapcsolatukat Istennel! Ha gyerekkorban nem tanulják meg, hogy felelősséget kell vállaljanak a tetteikért, hogy be kell vallják a bűneiket: felnőttként nem fognak tudni meghajolni Isten előtt. Megalapozhatjuk a megtérésüket azzal a bölcsességgel, amit az Úr Igéje ad!

 

Az Ige egyértelműen rámutat, hogy ez a  mi felelősségünk, szülőként! Lehet, sőt, kell imádkoznunk értük (vannak helyzetek, amikor semmi mást nem tudunk tenni!)-de ez NEM ELÉG, ha mi magunk nem tesszük meg, amit ránk bízott az Úr velük kapcsolatban!

Egyszer egy lelkipásztor megdicsért egy farmert, miközben   földjének gazdag termését csodálta:

-Milyen nagyszerű munkát végeztetek itt, te és Isten!

Mire a farmer így válaszolt:

-Hátha még  láttad volna akkor, amikor Isten  csak egyedül dolgozott rajta!


"És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.
És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.
És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. "

5 Móz 6:6-9

Csak abból tudok adni a gyermekeimnek, ami már bennem van!

Először engem kell betöltsön Isten bölcsessége, akarata, Igéje- aztán viszont "gyakoroltatnom" kell benne őket is! Más fordítás szerint ismételgetnem kell nekik.

Nem egyszeri alkalom, hanem folyamat a  hitben nevelés.

Nem bízhatom rá egy kisgyermekre a döntést, hogy pld. akar-e a gyülekezetbe jönni vagy inkább a világi barátait, szórakozást választja- mert nem érett a döntésre és a test szerint fog választani. Ha teret adunk az életükben  a világnak, azzal teret adunk az ördögnek is, e világ fejedelmének!

Ha teret adunk a  döntéseikkel a  világnak, nem az Úr országát építjük az életükben, a családjainkban, hanem engedjük, hogy a Sátán építkezzen!

Ez az Ige nem arról beszél, hogy tanítsd őket, ha ezt választják, ha nem sérted meg vele őket és az önérzetüket, vagy ha épp nincs más-jobb dolguk! Azt mondja, hogy vegyen körbe Isten szava éjjel-nappal és azzal vedd körbe  a gyeremekeid!

Természetesen a megtérést, újjászületést, megszentelődést az Úr Lelke végzi el! De ami a mi feladatunk, azt nekünk KELL megtenni!

A világból tértem meg és elhagytam a  világi dolgokat az Úr Jézusért.

Két nagy gyermek édesanyjaként látom, hogy mekkor ajándék és áldás az, ha valaki már hívőként, az Úrban nevelheti a  kisgyermekeit! Nagyon sok csalódástól, tisztátalanságtól, sebtől tudja megóvni őket, ha az Úr közelségében növekedhetnek! Nekem ez nem adatott meg (persze a  sebekből is meg tud gyógyítani az Úr és a rontott útjainkat is megbocsátja- de mégis, mennyivel egyszerűbb volna kitérő utak nélkül!)

Azt láttam meg a napokban , hogy a gyülekezeteinkben és a családjainkban is felnövekedett az "engedetlenség szelleme"!

Ez több annál, hogy "huncut kisgyerek vagy kicsi még"!

Ez egy olyan szellemiség, ami meg akarja akadályozni azt, hogy az Úr Igéje munkálkodni tudjon a szívekben és engedelmességre neveljen.

Az Úr akarata egyértelmű: Ő engedelmes gyermekeket akar Magának, a  nagyok és a kicsinyek között egyaránt!

 

"A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. "

Péld 29:1

 

A kérdés az, hogy össze tudunk-e törni az Úr feddő keze alatt, a mi rontott útjaink miatt (újat kezdve Vele) vagy pedig a megtérés útját elkerülve  a pokol felé terelgetjük az ifjabb nemzedéket?

 

Imameghallgatás

"És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére. "

1 Móz 18:22-33

 

"Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala.
És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.
És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót. "

1 Móz 19:27-29

 

Hetek óta gondolkodom ezen az Igén és tegnap egy telefonbeszélgetésben újra elém került.

Megosztom veletek, amit megértettem belőle!

Ábrahám közbenjárt  a bűnös városért, az ott lakókért, a bűnösökért az igazakkal együtt!

Azzal a  hittel a szívében fejezte be az Úrral a  beszélgetést, hogy Ő ígéretet tett, nem pusztítja el Sodomát, ha csak tíz igazat is talál ott.

De nem talált és másnap reggel, mikor Ábrahám az előző esti találkozás helyére ment, már csak a felszálló füstöt láthatta!

Mit érzett vajon? Könnyen el tudom képzelni! Valószínűleg azt, amit én érzek, mikor felkelek a térdeimről, körbenézek és nem  az imáimra jövő válaszokat, segítséget látom: hanem a  körülmények sötéten felfele csavarodó füstjét, ami még elfedi előlem az addig legalább kék eget is...

De Ábrahám még nem tudta: hogy Lót, az unokaöccse, akit úgy féltett,  igaznak találtatott, és megmenekült!

Isten sokszor nem úgy hallgatja meg az imádságainkat, ahogy azt mi elképzeltük és nem úgy cselekszik válaszul, ahogy mi azt elvártuk!

Mégis: sosem kell meghalnia egyetlen Igaznak sem a bűnös várossal együtt!

Élő reménységem


"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből."

Jn 10:27:28

Több évvel ezelőtt  hallottam  a következő történetet:
Meghalt egy nagy gyülekezet lelkipásztora. A Menny kapuján kopogtatva elé jött valaki, és megkérdezte tőle, ismeri-e az Úr Jézust?
Azt válaszolta, hogy persze, hogy ismeri, hiszen egy nagy gyülekezetben hirdette az Ő szavát!
Aztán meghalt egy híres evangélista, őt is kérdezte az, aki a kaput kinyitotta, hogy ismeri-e az Úr Jézust? Ő is azt felelte, hogy, persze, hogy ismeri, hiszen több ezer embert vezetett Hozzá!
Végül meghalt egy idő, hívő bácsi. Neki is kinyitották a  Mennyország kapuját, őt is megkérdezte az, aki elé jött, hogy ismeri-e az Úr Jézust? És ő örömmel válaszolta neki:
-Persze, hogy ismerlek Téged, Úr Jézus!
Sokáig gondolkodtam azon és féltem attól, hogy mi lesz, ha én nem fogom megismerni az Urat?
Hisz sosem láttam Őt  valójában!
Aztán egyszer megértettem, hogy meg fogom ismerni Őt!
Elsősorban a hangját!
Hiszen az Ő szelíd hangja olyan sokszor igazított helyre engem, olyan sokszor kért tőlem olyan dolgokat, amikben nehéz volt elindulnom vagy a saját akaratom a lábához kellett tennem, vagy bűnt kellett vallanom a testvéreim előtt. Ezt  a hangot meg fogom ismerni!
Az utóbbi időben azt is megértettem, hogy az arcát is meg fogom ismerni!
Nem a szemét vagy a száját, hiszen sohasem láthattam valójában, mint embert! De az a  Fényesség, ami eltölti  a szívemet, valahányszor engedelmeskedem Neki, az akaratának, az a Világosság, amiben hív, hogy járjak Vele és amely kiűzi, kitisztítja  a szívemből a sötétséget: az fogja körbevenni Őt azon a napon, amikor találkozni fogok Vele! És az  a Fény ismerős lesz!
Nagyon sokszor megtapasztalom, hogy nemcsak én ismerem Őt (egyre jobban), hanem Ő is ismer engem. Mikor olyan személyesen szól hozzám az Ige által, azokon a szavakon, amik csak gondolatok a szívemben és senki ember fia nem tudhat róluk, csakis Ő! Mikor úgy fedd, ahogy senki nem tud, tiszta igazsággal és mégis, felemelő szeretettel!
Tud rólam, ismer engem.
"Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! "

Zsolt 139


Egy prédikációban hallottam egyszer, hogy ne mi akarjuk megvizsgálni magunkat, mert mi sokszor túl elnézőek vagyunk önmagunkkal! És ne is mások vizsgálatát keressük, mert ők lehet, sokkal keményebbek hozzánk! A zsoltáríróval együtt az Urat kérjük, hogy vizsgáljon meg minket és igazítson helyre, mert Ő ismeri szívünk és gondolataink legrejtettebb zugait is!


Az elmúlt hetekbe tette fel nekem valaki  azt a  kérdést, hogy mi különbözteti meg Isten bárányait a nyájba belopódzó és ott pusztítani akaró farkasoktól?
Az, hogy mikor a Pásztor a botjával ráhúz a bárány fejére, az visszariad, meghajtja  a fejét és  a jó úton halad tovább- míg a farkas odamordul, odakap a bot felé és a botot tartó kéz felé!
Nagyon sokszor az első reakcióm nekem is az, mikor a fejemen érzem az ütést, hogy felmordul bennem az ÉN...de kicsiny idő után az Úr bennem lakozó Lelke összetöri ezt  az olykor olyan makacs testet és az Igazság erejével legyőz. Akkor meghajtom Előtte a fejem és szeliden fogadom a belém oltott Igét! (Jak 1:21)